• Azt mindenki láthatja, hogy 8,2 millió dollárt keresett eddigi pályafutása alatt. De ebből mennyi került a számlájára az adózás után?

A teniszezők keresete nyilvános, de a kiadásoké már nem. Az év elején nagyjából 120 millió forintot kell eltennem edzői bérekre, utazásra, szállásra, és a járulékos költségekről még nem is beszéltünk. Kiadás a rehabilitáció, a kellékek, a megfelelő táplálkozás, a csapat további tagjainak bére, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az adót általában az adott országban azonnal levonják: van, ahol magasabb az adókulcs, mint itthon, és akadnak olyan különleges helyek is, ahol lépcsőzetes adózás van, viszont csak 10-15 százalékkal csökken a kézhez kapott pénzdíj. Egyes országokban könyvelőt is fizetnem kell, hiszen csak ő tudja elkészíteni az adóbevallásomat. Visszatérve a kérdésre: a keresett pénzdíjam kevesebb mint 40 százaléka marad a zsebemben.

  • A szponzori megállapodásai eredménycentrikusak?

A koronavírus miatt egyes cégek bevétele sokat csökkent, s ez valamelyest átformálta a szponzori megállapodásokat, kereteket. Az influencerek korában élünk, viszont én sportoló vagyok, nem megélhetési celeb. Szerintem a vásárló megérzi, ha valaki csak pénzért próbál rátukmálni valamit, nem is beszélve arról, hogy ha ma egy adott terméket reklámoz, a következő hónapban meg már a versenytárs hasonló termékével pózol. A hitelességen alapuló kapcsolatokat szeretem, ahol egyenrangú partnerek vagyunk a támogatóval. A nővéremmel, aki a menedzserem, igyekszünk hosszú távú, bizalmon alapuló partneri kapcsolatokat kiépíteni, ahol a kölcsönös brandépítés is szerepet kap, így teremtve értéket magamnak és a partnernek. Mindezeket figyelembe véve a megállapodásaim nem eredménycentrikusak.

Fotó: babostimea.hu
  • Nehéz Magyarországon támogatókat szerezni még úgy is, hogy a világ egyik legnépszerűbb sportját űzi?

Az eredményeimnek és a médiamegjelenéseimnek hála, több nemzetközi szinten is ismert szponzor csatlakozott hozzám az elmúlt években. Egyik főtámogatóm, a Mol lassan másfél évtizede áll mellettem, a Fila és a Yonex szintén évek óta a partnerem, az igényeimre szabott ütővel, cipővel is segítik a sikeres versenyzésem. A Filánál volt saját kollekcióm, és a Times Square egyik hirdetőtábláján is szerepeltem. A Wallis Motor a múlt év végén csatlakozott a csapathoz, és nagyon büszke vagyok arra, hogy az egyik nagykövete lehetek. Számomra a BMW több egy szuperszexi luxusautónál, sok-sok szállal kötődöm a márkához. A Samsunggal szintén második éve dolgozunk együtt, szerintem sikeresen. Nyilván előny, hogy mindig a legújabb készülékek állnak a rendelkezésemre, de a támogatás nélkül is csak az ő kütyüiket használnám, ahogy tettem a múltban is. Tipikus eset, így érzem hitelesnek az együttműködést. Az azonban tény, hogy Magyarország kicsi piac, ahol nemcsak sikeres sportolók, hanem elismert művészek versengnek a szerződésekért, és még annál is több celeb.

  • Az Instagramon többször reklámoz különböző termékeket, szolgáltatásokat. Mennyit fizetnek ezek a cégek egy-egy bejegyzésért?

Ahogyan az előbb is mondtam, az influencerek korában élünk, ami nem feltétlenül jó irány, hiszen sokuk mögött nincs valódi teljesítmény, és hamis képet festenek a követőiknek arról, hogy mi a „normális”. Nem akarok ebbe jobban belemerülni, de óhatatlanul kell róla beszélni, mert ha tetszik, ha nem, fontos tényezővé nőtte ki magát ez a jelenség a piacon. Az említett okok miatt én egy-egy posztra nem szerződöm, továbbá a barter sem az én műfajom. Jobban szeretem, ha egy brandet összekapcsolnak a nevemmel, és ehhez nyilván idő, türelem és kreativitás kell. Tudatosan építjük a Babos Timi brandet, amelyhez hozzátartozik, hogy a social media posztok mellé ajánlunk valami olyat, ami pénzért nem megvehető, így teremtve további értéket a partneri kapcsolatban. A posztok pár százezer forintos nagyságrendűek, ami szerintem abszolút középkategória. Tudom, hogy akadnak nálam jóval drágább celebek, de én nem a posztolásból élek elsősorban.

  • A pénzdíjakon és a szponzori bevételeken kívül milyen forrásra támaszkodhat? 

Sajnos a karrierem kezdetén a támogatások összege minimális volt, így apukám ajtóról ajtóra kopogtatott a helyi vállalkozóknál. Ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon. A következő években sem volt jobb a helyzet, az állami támogatás összege maximum egy nagyobb túra finanszírozására volt elég, a szövetségé pedig sokszor még annyira sem. Sőt, kiderült, hogy az előző szövetségi vezetés miatt az olimpiai támogatásból és a világbajnokoknak járó juttatásból is kimaradtam éveken keresztül. A helyzet szerencsére változott, számíthatok mind szövetségi, mind állami támogatásra. Nyilván én már eltartom magam és a csapatom, de jó lenne, ha a fiatalabb generáció tagjainak nem kellene annyit küzdeniük, mint nekem vagy a sorstársaimnak.

  • Mennyi egy átlagos edző bére ezen a szinten?

Egy edző heti átlagkeresete 3-4 ezer euró, és hozzáadódnak még a teljesítménybónuszok. Nyilván minél eredményesebb, minél magasabban rangsorolt egy játékos, vagy minél tekintélyesebb egy edző sikerlistája, annál magasabb a bér. A legdrágább edzőm heti 4 ezer eurót kapott, viszont az éves keresete jóval meghaladta a 150 ezer eurót, holott csak húsz hétre szerződtünk! Michael Joyce – aki nem az előbb említett tréner – természetesen más összeget kapott tőlem, mint például az ötszörös Grand Slam-bajnok orosz Marija Sarapovától. Ezzel a kiadással minden évben kalkulálni kell, sőt, olykor akkor is muszáj fizetni, ha a sportoló sérült vagy éppen kitör egy világjárvány, hiszen egy jó edző kincs, és érdemes mindent megtenni a megtartásáért.

  • Az edző mellett még milyen stábtagokat kell alkalmaznia?

Az évek múlásával észrevettem, hogy a regenerálódás egyre nehezebben megy, így először a francia Kristina Mladenoviccsal közösen, majd én egyedül alkalmaztam egy lengyel fizioterapeutát. A pandémia miatt azonban nem lehetett sem utazni, sem versenyezni, neki pedig adódott egy lehetősége a tavalyi Roland Garros-győztes Iga Swiatek mellett dolgozni, így bolond lett volna nemet mondani. Jelenleg a fizióm a párom, aki sokszor utazik is velem. Emellett szükség van kondiedzőre, itthoni masszázsterapeutára, menedzserre, PR-szakemberre, webszerkesztőre és a sérülésem miatt más szakemberekre. Az ő bérük mind-mind kiadás, egy utazó WTA-fizió heti bérezése például 1500-2000 eurónál kezdődik.

  • Az utazások és a szállások mekkora szeletet visznek el az éves költségvetésből?

A repülőjegyek elképesztően drágák lettek, a minap a hamburgi utunk fejenként 230 ezer forintba került (a németországi tornán három hónapos sérülés miatti szünetet követően a döntőig jutott – a szerk.). Sajnos én nem tehetem meg, hogy a legolcsóbb járatot választom, hiszen nem mindegy, melyik nap és milyen időben érek az adott verseny helyszínére. Továbbá a visszaúttal szinte lehetetlen kalkulálni, így vagy nyitott jegyet veszek, vagy egyirányút, de mindenképpen átírhatót, ami eleve drágább. Szerencsére sok légitársaságnál már platinakártyás utas vagyok, így több csomagot vihetek, és az átírás is egyszerűbb, ám ettől még pénzbe kerül, nem is kevésbe. Egy amerikai retúr repülőjegy majdnem milliós tétel, egy ausztrál túra több millió forintba kerül, hiszen a csapatom tagjait is ki kell reptetnem a tornára. A nagyon hosszú utakra általában business osztályon utazom, és az edzőmet is megilleti négy business jegy egy évben. A hotelt fizeti a verseny rendezője, ám csak egy szobát, és mindössze az esemény kezdete előtti naptól addig, amíg a játékos versenyben van. A tornákra természetesen nem lehet csak úgy beesni, az akklimatizáció alatti napokat és az edző szobáját mind én fizetem. Több helyen adott egy büdzsé, amelyet a teniszezőnek biztosítanak, és szabadon választható a szálloda, viszont előfordul nemegyszer, hogy nem elég a hotelszoba finanszírozására. Sokan, akár top 30-as játékosok is, spórolnak az edző elszállásolásán, és olcsóbb hotelbe költöztetik a csapatuk tagjait, én viszont nem vagyok ilyen. Szükségem van rájuk, nem tehetem meg, hogy egy 50 euróval olcsóbb, de 20 kilométerrel odébb található szállodában foglalok szobát.

  • A béreken, az utazáson és a szálláson kívül melyek a legnagyobb kiadások?

Az étkezés, a rehabilitáció és a regeneráció. Ezek mind-mind kulcsfontosságú dolgok az optimális forma eléréséhez. Szerencsére mindig is volt ütő- és ruhaszponzorom, így 16 éves korom óta nem kell felszerelésre költenem, ami nagy segítség, hiszen például egy cipő kemény pályán egy hétig tart ki.

  • Mibe fekteti a bevételeit? Egyáltalán, hogyan készül a sportot követő életére?

Vannak befektetési tanácsadóim, akik szívvel-lélekkel kezelik a megkeresett pénzem. Ingatlanban és részvényekben is érdekelt vagyok, a nővéremmel és a férjével közösen pedig van egy cégünk, amely lakásfelújításokkal foglalkozik. Köztudott, hogy imádom a lakberendezést, már a második ilyen jellegű tanfolyamot végzem. Nyelveket tanulok, képzem magam, tudatosan készülök a tenisz utáni életre. Családcentrikus ember vagyok, nem tudom elképzelni, hogy a harmincas éveim derekán túl is járjam a világot. Nyilván remek pénzkereseti lehetőség, de ha okosan kezelem az anyagi dolgaimat, remélhetőleg nem fogok szűkölködni semmiben sem én, sem a gyerekeim.