Ilyen volt a 2014-es szezon: Csaba gondolatai (1. rész)

Ilyen volt a 2014-es szezon: Csaba gondolatai (1. rész)

2014-11-20 – A november 9-i limoges-i döntővel zárult Timi idei szezonja: egyesben 99., míg párosban a 21. helyen áll a legfrissebb világranglistán.

Idén is sok szép sikernek örülhetett: egyesben két ITF-versenyt nyert, Gifuban (75 000 dollár) és Poitiers-ben (100 000 dollár). Párosban hét alkalommal volt finalista. Timi és Kristina Mladenovic idén negyedszer került döntőbe, korábban Párizsban, Wimbledonban és Cincinnatiben sikerült eljutni a párosverseny utolsó mérkőzéséig. A 21 éves magyar játékos a 2014-es szezonban két tornagyőzelmet ünnepelhetett ebben a műfajban: Sydneyben a cseh Lucie Safarova, míg Kuala Lumpurban a tajvani Csan Hao-csing oldalán maradt veretlen. Monterreyben a fehérorosz Olga Govorcova oldalán játszott még döntőt.

 

A szezon után természetesen eljön az ideje az értékelésnek, a remek sikerek, a tapasztalatok és a kevésbé jó eredmények összegzésének. Így tett Timi édesapja, edzője, a szakmai stáb vezetője, Babos Csaba is, összegezte és meg is osztja gondolatait az idei, sok szempontból emlékezetes évről.

 

– Hányasra értékeled egy 10-es skálán a 2014-es szezont? A pozitív vagy a negatív élmények, tapasztalatok voltak többségben?

 

– 7.5-re. Különválasztanám az egyéni és a páros versenyszámot. Az egyéni szerintem 6-os, a páros nálam 9-es. Az élmények és tapasztalatok is két külön részt takarnak nálam. 2014-ben olyan élményben volt részem, amit még magyar apa a lányával nem élt át, a tenisz szentélyében, Wimbledonban döntőben láthatta játszani. Soha nem feledem, mert ez volt az első felnőtt Grand Slam döntője. Ezenkívül sok szép dolog történt még az évben, ami boldoggá tett. Ezek közé tartozik a Bajnokok Vacsorája a londoni Operában, ahol két játékosommal vettem reszt, hiszen Gálfi Dalma is ott volt Timi mellett, mint junior páros döntős. Ugyan nem a helyszínen, de a TV előtt végigkövettem a francia egyéni tornagyőzelmét Timinek és fantasztikus élmény volt látni hihetetlen győzni akarását meccsről-meccsre. Tapasztalatokat is gyűjtöttünk jópárat. Például, hogy egy jó partnerrel semmi sem elérhetetlen, még egy Slam-győzelem sem. Vagy hiába edzel nagyon sokat, ha nem a számodra legmegfelelőbb játékstílusban, taktikával játszol, nem leszel eredményes. De a versenyprogram összeállításában is sokkal okosabb dolgokat tudunk követni. Az élmények erőt adnak a következő évhez, a tapasztalatok pedig lehetőséget a jobb eredmények eléréséhez. Ezért már most nagyon várom a 2015-ös szezont.

 

– Egyesben nem sikerült igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtania Timinek az idén a WTA- és Grand Slam-versenyeken. Mi volt ennek az oka?

 

– Valóban lehet hiányérzetünk az egyéni WTA es Grand Slam szereplést illetően. Sok összetevője van ennek. Szerintem az egyik legjellemzőbb az a görcsösség. Timi nagyon keményen készült erre az évre is. Sajnos az év első versenyeire épphogy el tudott utazni. Még itthon, Karácsonykor elkapott egy vírusos gyomorbajt. Szó szerint az infúzióról indult a reptérre. Kínában kicsit jobban lett pár napra, de ott újra rosszabbra fordult az állapota, ami a végtelenségig legyengítette. A versenyt feladta, a következő tornán még nagyon gyenge volt és már jött is az Australian Open. Itt egy nagy meccsen veszített, amit akár nyerhetett volna. Ez sajnos az önbizalmának nem tett jót. És talán itt ingott meg a bizalma előző edzőjében is. A Fed Kupán még bravúrokat is bemutatott, de ezt nem a jó játékának, inkább a végtelen akaratának köszönhette. A következő dél-amerikai túra már a változtatásról és a szakításról szólt. Nem volt könnyű időszak egyikünk számára sem. Új edző jött Thomas Drouet személyében és egy sor új dolog, amit el kellett Timinek sajátítania. Már elment az év szinte harmada és a győzelmek még többnyire várattak magukra. Ezt nehéz volt Timinek feldolgozni. Az év végére már megváltoztak a dolgok es pozitívba fordult a mérleg, sorozatban vert meg jó formában lévő Top 100-as játékosokat. Így legalább szép eredményekkel “telelhet” Timi.

 

– A szezon közben majd a végén is remek eredményeket ért el egyesben az ITF-tornákon. Segíthet-e a következő idényben, hogy Timi top100-as versenyzőket legyőzve nyerte meg a poitiers-i tornát, majd Nantes-ban simán győzött a szintén top100-as Smitkova ellen?

 

– Részben már válaszoltam is a kérdésre. Nagyon bízik Timi az edzőjében és az elvégzett munkában. Nagyon kiegyensúlyozott a WTA mezőnye. Számtalan példa volt az év során is, hogy 100-on kívüli játékos vert Top 10-est, sőt Grand Slam győztest. Timi a saját bőrén tapasztalja, hogy számára is verhetőek ezek a magasan rangsorolt játékosok. Ebben erősítheti meg az év végi versenyeken elért eredménye.

 

– Mi szükséges ahhoz, hogy jövőre még stabilabb és sikeresebb legyen egyesben?

 

– Gondolom sok munka! Viccet félretéve ezzel eddig sem volt alapvetően gond. De nyilván nagyon sokat kell dolgozni azokon az elemeken, amiben gyengébb Timi. Nagy titkot valószínűleg nem árulok el, ha a ritörn és a tenyeres szerepel fő hangsúlyban. De meg kell tartani és még tovább fejleszteni a “nyerő” részt, az adogatás szintjét és további adogatás variációkat kell begyakorolni. Ez érvényes az első és a második adogatásokra is. A lábmunkában is vannak változások, itt is sok új dolog van, ami további fejlesztésre szorul. De ki az, aki nem akar jobb lenni? Aztán kellene egy kis szerencse is. Főként az év elején. Jó lenne néhány önbizalom-növelő győzelem, ami megalapozhatná a sikeres folytatást. A 2014-es év elején futott Timi a győzelmek után, sikertelenül, aztán a Roland Garros főtábláért, így a játéka kicsit sem volt nevezhető felszabadultnak. Ha 2015-ben azt játssza egyéniben, amit tud, vagy amit láttunk már tőle számtalanszor párosban, szép sikerek várnak ránk. De persze kell az egészség is, hogy folyamatosan tudjon készülni és versenyezni. Kerüljék el a sérülések es betegségek. Egy teniszező hihetetlen sokat utazik, évente majd 200 000 km-t. Sok időzónán át, sok akklimatizációval, ami gyengíti az immunrendszert. Jó lenne egyszer elérni oda, hogy mindig oda és úgy utazhatna Timi, ahogy a legoptimálisabb lenne!

 

– Miben változott Timi játékstílusa, a felkészülése a tavaszi edzőváltás óta? Sikeresnek tartod-e a közös munkát Thomas Drouet-val?

 

– Mindig az eredmények beszélnek. Egy edző mondhatja, hogy ilyen meg olyan jó vagyok, ha a tanítványa nem nyer. Thomasszal Timi az év végére pozitív mutatóba fordította az éves mérlegét. Nagyon jól dolgoznak együtt, Timi kedveli azt a fajta munkát, amit az edzője kér tőle. Jól megértik egymást a pályán és a pályán kívül is. Timi számára rendkívüli fontossággal bír, hogy ne csak szakmailag, de emberileg is egy hullámhosszon legyen az edzőjével. Úgy néz ki, ez Thomasszal működik. Nikola Andjelics nagyon rendes srác volt, de kevés, inkább semmi WTA tapasztalattal. Nyilván a vereségek után Timiben kétségek támadtak a munka hatékonyságát illetően. Nem igazán azt a teniszt játszotta Timi, amiben igazán otthonosan mozog. Ebben voltak vitáim is, meg a Fed Kupa után is Nikolával. Barátosi Levi kiválása után Timi kereste a megfelelő személyt, hogy megerősítsük az edzői teamet. Dél-Amerikában már Thomas is bekapcsolódott a munkába. Közösen képzeltük el a folytatást NIkolával és Thomasszal. Sajnos ez nem vált be, pedig én nagy reményeket fűztem hozzá. Nem volt képes a két edző egymás oldalán, egymást segítve dolgozni Timiért. Így következett be a szakítás Nikolával. Ez az időszak nagyon megviselte Timit. Nagyon nagy feszültség dolgozott valamennyiünkben. Nyilván érthető is, hiszen nagyon nagy a tét, Timi élete a tenisz és a további sikeres pályafutás alapja a nyugodt, tervszerű és szakszerű munka. Akkori nyugodtságról nehezen tudnék beszélni…Mindegy, túlvagyunk ezen is és talán jól választottunk. Alaposabb szakmai elemzésekbe nem mennék bele, de a változás érezhető és látható mindenben. Technikában, taktikában, lábmunkában egyaránt. Persze messze nem kész még Timi játéka, de véleményem szerint jó az irány. Más cél nem is lehet, mint szaporázni a “lépéseket” a kitűzött célok felé!

(Folyt. köv.)