2016: ilyen (is) volt a szezon Timi szemével

2016: ilyen (is) volt a szezon Timi szemével

2016-11-16 – Remek győzelmek és karriercsúcsok kísérték a magyar játékos idei szereplését.

 

Sok szempontból volt nagyon sikeres Timi idei szezonja: egyesben hatszor javított karriercsúcsot a világranglistán, a január eleji 70. helyről az év végére a 26.-ra került. Ismét játszott döntőt a WTA Touron, kiváló játékosok ellen ünnepelhetett győzelmet, a világ legjobbjaival játszott igazán szoros mérkőzéseket. Párosban pedig ismét döntős volt Wimbledonban, újra szerepelhetett az év végi WTA Finalsen.

 

– Hogyan értékeled az idei szezont, amelyben sok sikert, karriercsúcsokat és újabb wimbledoni döntőt ünnepelhettél?

 

– Általánosságban, úgy gondolom, hogy ez egy nagyon sikeres év volt. Ebből nagyon sokat tudok tanulni! Ha csak azt vesszük, hogy a top40-et tűztem ki célként Magam elé, és biztosan a 30-ban fogok végezni, akkor ez egy nagyon jó érzés és motiváló lesz. Rengeteg jó és szép élménnyel gazdagodtam. Remélem, hogy ez még mindig csak a kezdet és lesz még előrelépés!

 

– Miben változtál egyesben 2015-höz képest? Minek köszönhető a javulás, hogy többtucatnyi helyet előreléptél?

 

– Elképesztő hallani, hogy hatszor javítottam karriercsúcsot! Ezzel év elején bőven megelégedtem volna. Összességében: nagyon sokat segített az elmúlt két, két és fél év munkája, amelyet Thomas-val végeztünk el. Ez igazán idén hozta meg a változást. Jobban elhittem, hogy igazán magas szinten tudok játszani és megtanultam jobban kezelni a saját játékstílusomat. Itt arra gondolnék, hogy elég agresszív játékstílust képviselek, amelyben bőven benne van a hiba lehetősége is. Ezt jobban megtanultam kezelni, hogy igenis szabad hibázni, el lehet rontani labdákat. Ha csak azt vesszük, hogy egy alapmeccsen, amely simának tűnik, mondjuk 6:2, 6:2 az eredmény, még ott is elveszíted a labdamenetek közel felét. Jobban megtanultam, hogyan viseljem el a saját hibáimat. Másrészről pedig ami szintén sokat javult, ami a juniorok között nagyon jellemző volt rám, de sajnos a korábbi években már hiányosság volt, hogy akkor is nagyon erős legyen a küzdőszellemem, ha nem úgy megy a játék és problémáim vannak. Szerintem ez idén nagyon jól működött, nagyon sok olyan meccset nyertem meg, amelyen végig küzdöttem és próbáltam megoldást találni. Most utólagosan ki tudnám emelni a US Open első fordulóját, amikor 4:0-ra vezetett az ellenfél a döntő szettben. Ez is egy nagy előrelépés, de nyilván sok-sok kis technikai és taktikai dolog is jobban működik. Jobban átlátom a pályát, elkezdtem jobban bízni Magamban. Nagyon érdekes az önbizalom kérdése, hiszen ez nagyon tud ingadozni. Szerintem az idei évben egyértelműen a mentális dolgok segítettek a legtöbbet, sokkal összeszedettebb voltam.

 

– Idén több emlékezetes mérkőzésed (Venus Williams, Dominika Cibulkova, Karolina Pliskova, Angelique Kerber, Simona Halep) volt, amelyek közül többet megnyertél, volt, amelyet nem. Mennyiben különbözik az átlagtól a felkészülésed, amikor a világ legjobbjai ellen lépsz pályára?

 

– Igazából ezekből lehet sokat tanulni! A topjátékosok ellen az első ponttól az utolsóig kell maximális teljesítményt nyújtani. A valamivel gyengébb játékosok ellen még beleférnek a hibák, és több lehetőséged van. A topjátékosok viszont nem adnak sok sanszot, azokat kell kihasználni és nem is akárhogyan! Ezek a játékosok ugyanis nem hibáznak, igenis Nekem kell megcsinálnom a pontot. Erről nagyon jót mondott Dominika Cibulkova a szingapúri WTA Finalsen, amikor arról kérdezték, hogyan látja a saját játékát. Azt válaszolta: ez egy nagyon hosszú folyamat és a mai napig tanul, és itt minimum tíz évet említett. Szerinte az igazi bajnokok a lehetőségnél megpróbálják a saját játékukat játszani. Ő személy szerint megpróbál nyerőt ütni, nagyon agresszívan játszani. Korábban ezeknél a labdáknál inkább visszafogta Magát, nem jó döntéseket hozott. Most az nagyon látható volt, hogy amikor egy-egy esélye volt, akkor mennyire meg akarta nyerni, Magától a pontot. Szerintem ebben én is rengeteget fejlődtem ebben az évben, de természetesen a topjátékosok ellen lehetne ezen javítani. Nagyon jó dolog, hogy idén sok meccset játszhattam a legjobbak ellen és még nyerni is tudtam. Ez segít abban is, hogy elhiggyem, győzelemre is képes vagyok. Hiszen ez egy más kategória az intenzitást tekintve. A Halep elleni meccs eleje azét alakult olyan simán, mert fel kellett venni azt a gyors ritmust és elfogadni, hogy minden pont egy külön csata és száz százalékon megy érte a harc. A rangsorban hátrébb található játékosok ellen azért nem ez a jellemző, ott becsúszhat egy-egy könnyű hiba. Valóban volt néhány emlékezetes meccsem, ezeknél nem olyan fontos, hogy nyertem vagy veszítettem. Csak annyiban, hogy elhiszem, tudok a legjobbak ellen is győzni. Ezért Nekem a Halep elleni meccs is nagy volt vagy éppen a Cibulkova elleni győzelmem. Az a találkozó nagyon érdekes volt. Gyakorlatilag „halálra voltam verve”, és valahogy, egy ütéssel megfordítottam az egész játékot és ezzel az egész meccset. Vagy a Venus Williams elleni győzelem, amely nagyon érzelmekkel teli siker volt. Segítheti az előrelépésemet, amikor ilyen nagy játékosok ellen szerepelek.

 

– Mi az a terület, amelyről azt gondolod, hogy még javításra szorul?

 

– Mindig, mindenben lehet javulni! Nagyon dolog, hogy mindig fiatal játékos vagyok. Így tudunk javítani apróbb technikai dolgokon. Így most is lesz majd egy-két változtatás a téli edzések során. Azt gondolom, hogy fizikailag elég jó állapotban vagyok, de azért ott is mindig lehet javulni. Szerintem jó úton indultam el és ezt az utat szeretném követni! Biztos, hogy mindenben lehet előrelépni.

 

– A korábbi szezonjaidban is előfordult, de idén különösen észrevehető volt, hogy hosszú időn át szinte minden versenyeden volt rövidebb-hosszabb esőszünet. Mit tudsz olyankor csinálni, amikor kiderül, hogy a rossz idő miatt módosul a program?

 

– Ez a szezon egy nagyon durván esős év volt…Rómában elkezdett esni és gyakorlatilag Pekingig minden egyes versenyemen esett…Szerencsére most már vannak olyan helyszínek, ahol fedett pályát is biztosítanak, de összességében elég nehéz ezt megoldani. Volt olyan versenyem, amelyen ki voltam írva délelőtt 11 órára és este 11-kor kerültem pályára. Ha reggel felébredek, akkor még nem tudhatom, hogy esik-e vagy sem. Kimegyek a pályára és akkor megpróbálunk valamit melegíteni. Cincinnatiben előfordult, hogy én toltam le az edzőpályáról a vizet…Ott aztán rengeteget esett, így akkor is felmentem a pályára, amikor még nedves volt, hiszen szükségem volt arra, hogy üssek valamennyit. Mindig a meccspályák vannak előnyben, ilyenkor az edzőpályákat sohasem tisztítják. Rossz idő esetén az étkezést is nehéz megoldani, főleg, ha az első meccset játszod. Ha eláll az eső, akkor gyakorlatilag azonnal elkezdik tisztítani, hogy fél órán belül kész legyen. Ilyenkor a játékosok nem mernek enni. Aztán ha újra jön az eső, akkor ott a kérdés: egyek, ne egyek? Ez elég nehéz döntés…Egyébként az ilyen szünetek idején rengeteget olvasok, próbálok relaxálni, hogy megmaradjon a nyugodtság. De előfordult, hogy játszottunk, társasoztunk. Valahogy eltelik az idő, de nyilván ez egy elég nehéz helyzet.

 

– A szezon egyik fontos döntése volt, hogy a US Open után szerződést hosszabbítottál edződdel, Thomas Drouet-val. Egyértelmű volt, hogy Vele kívánod folytatni a munkát?

 

– Amikor elkezdtük 2014 februárjában, akkor azt mondtuk, hogy a következő közel három szezont megcsináljuk. Mindig a US Open környékén kezdünk el beszélni a következő évről. Ez most is így volt. Nekem nem is volt egyáltalán kérdés, fel sem merült, hogy változtatni kellene. Amikor elkezdtük a közös munkát, akkor 126. voltam, most pedig 26. vagyok. Tudom, hogy nagyon sokat köszönhetek Thomas-nak!!! Reméltem, hogy ő sem szeretni változtatni és váltani. Ezért is örülök annak, hogy újra sikerült megállapodni. Most még két évet biztosan végigcsinálunk. Nagyon sokat segít, rengeteget tesz azért, hogy a fizikai állapotom is megfelelő legyen. Akár van pszichológusom, akár nincs, azért az edzőm a legnagyobb pszichológusom. Nagyon jó viszonyban vagyunk, rengeteget segít Nekem. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, akkor nagy kihívás előtt állt. Ahogy elmeséli, látott bennem valamit. Neki is szép siker, hogy idáig eljutottunk. A koromból is kifolyólag, bőven szeretnénk előrelépni! A következő években sokat tudok javulni, akár fizikailag, akár mentálisan. Ezért is jó, hogy ennyire ismerjük egymást! Tudjuk, hogyan is szeretnénk előrelépni.

 

Nagyjából egy évvel ezelőtt kezdtél el dolgozni egy pszichológusi csapattal. Miben érzel változást a munkájuknak köszönhetően?

 

– Az év elején nagyon sok mindent tudtam tanulni. Szerencsére most már egyre rövidebb az a lista, amelyen a változtatást igénylő részek szerepelnek. Ráadásul a sok utazás miatt azért ezt nehezebb megoldani. Ettől függetlenül, telefonon azért tartom a kapcsolatot a pszichológusi stábbal. Vannak olyan meccsek, amelyek előtt jobban izgulok, ezt jó megbeszélni Thomas-val és a pszichológusommal is. Nőből vagyunk, mindenkinek lehetnek problémái… A női sportolók hangulata amúgy is változékonyabb, így jó az efféle dolgokat is megbeszélni egy pszichológussal. Jó a közös munka, nagyon sokat segít! Már nem olyan hosszú a még megtanulható, új dolgok száma. A legfontosabb, hogy a biztonság érzetét, az önbizalmamat jobban meg tudjam tartani. Hogy ezek mindig ott legyenek a pályán, ne hagyjam otthon a táskában. Ezekben tud leginkább még segíteni a pszichológus.

 

– Nemrég fejezted be a szezont Kínában, de lassan vége is a pihenőnek. Hogyan alakul majd a téli felkészülés?

 

– Másfél hetet Magyarországon töltök, ez jelentős részben állóképességi munkát, egy pici tenisszel jelent majd. Utána elutazok három hétre Franciaországba, ott már sokkal több lesz a tenisz is. Természetesen rengeteg kondi és fitnesz programom lesz, z elején nyilván hosszabb távú munkával, aztán ahogy közeledik majd az első verseny, úgy lesz fontosabb a gyorsaság megtalálása is. Teniszben az elején a technika lesz a lényeg, utána pedig, ahogyan közeledünk a versenyekhez, úgy lesz egyre több a pontjáték. Azt biztosan tudom, hogy napi hat-nyolc, de inkább nyolc óra lesz az edzésprogramom. Természetesen ezen kívül foglakozunk majd folyamatosan a regenerációval is. Egy nagyon jó stábbal töltöm el ezeket a heteket: jön Velem ütőpartner, pszichológus, nyilván ott lesz Thomas is. Itthon lesz, aki a kondiban segít, ez Nizzában már csak Thomas feladata lesz. Jövőre szeretnék majd egy állandó, saját fiziót is, erre a területre is még jobban szeretnék figyelni.

 

– Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is sok jó eredményed volt párosban. Hogyan értékelnéd az idei évet? Maradt-e benned hiányérzet?

 

– Egy minimális van, mert valahogy nem jött ki kettőnkből egy igazán nagy eredmény… Elég stabilak voltunk Szlavával (Jaroszlava Svedova), de igazán nagy durranás nem volt, Wimbledont leszámítva. Azt gondoltam, hogy ennél sokkal jobban is tudunk játszani. Lehet, hogy az idei évünk annak is betudható, hogy viszonylag keveset játszottunk együtt, nagyon az egyénire figyeltem, az élvezett egyértelmű elsőbbséget. Nehezebb összekapcsolni az egyénit és a párost. De nyilván azzal nagyon elégedett vagyok, hogy kijutottunk a szingapúri WTA Finalsre, mert ez nem volt olyan nagy cél. Mégis viszonylag simán sikerült elérni ezt az eredményt. Sajnos Szlava úgy döntött, hogy jövőre Vania Kinggel indul majd, akivel korábban Grand Slameket nyert. Úgy érzi, ez az utolsó esélyük arra, hogy közösen jól szerepeljenek. Meg szeretnék újra próbálni. Nagyon jóban vannak, nagyon jó barátnők. Tiszteletben tartom Szlava döntését! Amit igazán sajnálok, az pont Wimbledon. A Williams-tesók valami miatt még el akartak most indulni és elképesztően játszottak a döntőben. Serena aznap nyert egyesben és utána annyit röptézett a fináléban, amennyit még életében sohasem. És nagyon jól játszott! Sajnálom, hogy megint „csak” egy tállal jöhettem el onnan, de remélem, lesz még lehetőségem arra, hogy a trófeát is elhozzam! Már idén is próbáltam kevesebbet párosozni, de ez jövőre még jobban látható lesz. Nagyon sokat kivesz belőlem, amikor ilyen sok meccsem van a topjátékosok ellen. Igazán megértem, hogy a legjobb egyéni játékosok miért nem szerepelnek sokat párosban. Egyszerűen nem lehet mindkettőt azonos színvonalon játszani. Nem is fizikailag, hanem elsősorban fejben nagyon nehéz ezt összeegyeztetni. Jövőre kevesebbet párosozok majd, Anasztaszija Pavljucsenkova lesz a társam. Megbeszéltünk, hogy az egyéni lesz a legfontosabb! A nagy tornákon mindenféleképpen elindulunk és nyerni akarunk mindenhol. De az egyéni kapja a prioritást!  Végül, de nem utolsósorban: ezúton is szeretném megköszönni két szponzorom, a MOL és a Szerencsejáték Zrt. támogatását. Nagy segítséget jelent, hogy mögém álltak néhány évvel ezelőtt. Remélem, még sok sikert ünnepelhetünk közösen!